A visszérbetegség kezelése a sebész, a belgyógyász és a bőrgyógyász közreműködését egyaránt igényli, ugyanakkor az eredményes terápia a betegtől is életmódváltást követel meg, a mindennapi tevékenységekre való odafigyelést igényli.
1. Életmódváltás
A visszeresség keletkezésében döntő tényező a vénás rendszerben uralkodó nyomás emelkedése. A vénás nyomás emelkedéséhez vezet az álló testhelyzet (főleg a hosszan tartó állás) ill. az ülőhelyzet is főleg, ha az illető lógatja a lábát. Járás esetén az izmok a vénákban a vért pumpálják. A vénákban billentyűk helyezkednek el, melyek a véráramlást egy irányba terelik. Ezáltal a járáskor megnyilvánuló un. izompumpa funkció a vénás pangás kialakulása ellen hatékony. A járás visszérbetegség esetén jó hatású. Ezért visszér problémák esetén olyan munkát kell választania, amelynél nem kell tartósan állni, fizikailag jelentősebben nem megterhelő, illetve mód van munka közben egy kis sétára, az izompumpa rendszeres működtetésére.
Tartózkodni kell tehát a nehéz fizikai munka végzésétől, a cipekedéstől, ami fokozza a vénák falának feszülését.
A túlsúly is lényegében úgy működik, mintha egész nap plusz súlyokat hordozna a beteg, fontos tehát a súlykontroll, és a rostokban dús táplálkozás is.
Olyan sportot válasszon, amelynél szintén nem kell tartósan álló helyzetben lenni és fizikailag nem túlságosan megterhelő! A sportok közül az úszás a legelőnyösebb, de a kerékpározást, a kondicionáló tornákat is jónak tartjuk.
A meleg hatása kedvezőtlen, mivel hatására kitágulnak a vénák, a billentyűk elégtelenül záródnak, ami fokozza a pangást. A meleg fürdővíznél mindenképpen kedvezőbb a zuhanyzás. Az egyéb direkt hőhatást is kerülni kell, úgymint a hősugárzót, a szaunázást vagy a napozás. A padlófűtés hatásáról megoszlanak a vélemények.
Magas-sarkú cipő viselésekor nem működik megfelelően az izompumpa, súlyos visszértágulatban szenvedőknél nem ajánlott hordásuk, helyettük puha, kényelmes, ideálisan 3-4 centiméter sarokmagasságú cipő javasolt.
A szűk ruházatra is igaz, hogy keringésre kifejtett káros hatásuk miatt kerülni kell viselésüket.
2. Visszértorna
Már a veszélyeztetettek számára is javasolható a rendszeres visszértorna. Ez olyan gyakorlatok sorozatát jelenti, amelyekkel átmozgathatóak a lábszárizmok, így az alsó végtagi pangás ellen hatnak.
Ilyen tornagyakorlatok lehetnek a következők:
- Végezzen bokakörzéseket fekvő helyzetben!
- Végezzen bicikliző lábmunkát fekvő helyzetben!
- Fekvő helyzetben fogjon meg lábaival valamilyen tárgyat (pl. könyvet), és emelgesse azt!
- Váltakozva álljon előbb lábujjhegyére, majd sarokra!
A tornagyakorlatokhoz hasonló hatással bír a hideg vizes, vagy a váltott hideg-melegvizes, alulról felfelé történő lábzuhany.
Ha éppen nem mozog, akkor is figyeljen testhelyzetére! Tartós üléskor a lábakat fel kell polcolni, sőt fekvéskor is célszerű a lábakat alátámasztani, esetleg az ágy láb felőli végét megemelni körülbelül 10 centiméterrel.
Az életmód tanácsokhoz tartozik a láb bőrének gondos ápolása, például a sarok berepedéseinek elkerülése, a körmök elővigyázatos pedikűrözése, megelőzve az apró sérüléseket, melyek különböző szövődmények előidézői lehetnek. Hasonló okból fontos a gyakran előforduló lábgomba fertőzést megelőzése, illetve gondos kezelése.
3. Rugalmas harisnya
A visszérbetegség minden stádiumában ajánlott az úgynevezett kompressziós kezelés, azaz a lábszár összenyomásával az izompumpa segítése, a tágult erek falának támogatása. Ennek több módja is létezik. Az enyhébb formákban az ún. I. fokozatú rugalmas harisnya viselése ajánlott, mely jelenleg Magyarországon recept nélkül is beszerezhető.
Előrehaladottabb betegség esetén II. fokozatú kompressziós harisnyát, vagy különböző megnyúlású fáslit (rugalmas pólya) írhat fel a sebész, a belgyógyász-angiológus vagy a bőrgyógyász szakorvos.
A kompressziós kezelés célja az izompumpa támogatása, illetve a szövetek között pangó vér mennyiségének a csökkentése. A billentyűk záródása ilyenkor javul, és fokozódik a szövetek oxigénnel való ellátottsága.
A rugalmas pólya (fásli) felhelyezése
A rugalmas pólya felhelyezése gyakorlatot igényel, betanítását az orvos vagy gyógytornász végzi. Felhelyezése felkelés előtt, fekvő vagy ülő helyzetben kell, hogy történjen. A feltekerést a lábujjak tövénél kell elkezdeni és a térdig folytatni, belevéve a sarkakat is, olyan módon, hogy a pólyamenetek egymást tetőcserépszerűen félig átfedjék. Fontos a helyes alkalmazás, mert a nem megfelelő, túl szoros pólyázás ártalmas lehet, a túl laza pedig hatástalan.
4. Gyógyszeres kezelés
Gyógyszeres kezeléssel a visszérbetegség nem oldható meg, azonban a kezelés kiegészítője lehet. Azon esetekben, amikor az életmód rendezése, illetve a kompressziós kezelés már nem elegendő, különböző gyógyszerek segítenek a vizenyő csökkentésében és az ezekkel járó panaszok enyhítésében. Többféle gyógyszer használatos, melyek a hajszálerek áteresztőképességét csökkentik pl. Detralex 500 délben és este 1-1 tbl.
5. Injekciós kezelés
A 2 mm-nél vastagabb vénatágulatok elzárására használható az úgynevezett szklerotizáló injekciók alkalmazása. Ennek lényege, hogy a rendellenes vénába beadott injekció gyulladást kelt a kis erek falában, mely összetapasztja a kitágult vénák falát és ezzel megakadályozza a kóros vénában a panaszokért felelős rendellenes áramlást.
A pókháló visszeresség, vagy más néven seprűvénák ritkán okoznak panaszokat, viszont esztétikailag zavaróak lehetnek, emiatt sok beteg szeretne megszabadulni tőlük. Ezen seprűvénák miatt a sebészek nem javasolnak műtétet, megszüntetésük azonban injekciós kezeléssel lehetséges.
A kezelést követően alkalmazott kompressziós harisnya vagy fásli – melyet ilyenkor tartósan viselnie kell a betegnek – összenyomja ezeket az ereket. A kis ágak fala összetapad, keringés így végleg megszűnik bennük. Hátránya, hogy az eljárást általában meg kell ismételni a kívánt állapot eléréséhez, előnye azonban a lézerrel szemben, hogy kisebb a visszamaradó bőrelszíneződés esélye.
6. Visszér sebészet
A harmadik lehetőség a panaszokat okozó visszerek eltüntetésére a sebészeti beavatkozás. Ennek során igen apró, néhány mm-es metszéseken át távolítjuk el a panaszokat okozó tágult visszereket. Műtét után a kompressziós kezelés alkalmazása javasolt meg egy vagy két hónapig.
Mikor kerül sor visszér műtétre?
A visszérbetegségek hagyományos sebészeti kezelése a nagyobb tágult felületes vénák eltávolítását jelenti, amelyek az esztétikai szempontokon túl már panaszokat is okoznak, vagy szövődményekkel fenyegetnek. A műtéti technikák fejlődésével napjainkban már a bőr jelentős megkímélésével, minimális terheléssel végezzük ezeket az operációkat. Kis bőrmetszéseket ejtünk, ezeken keresztül horgolótű alakú eszközzel távolítjuk el a rendellenes érszakaszt. Un. endovaszkularis sebészeti eljárások közé tartozik az véna üregébe bevezetett lézer vagy rádiofrekvenciás termokateterrel történő koaguláció, az ér elzárása. Összekötőág visszér betegség esetén lekötjük a kis erek nagyobb erekbe való beömlése előtti szakaszát.
7. Visszeresség következményei
A visszértágulat enyhébb formáiban sem csak esztétikai probléma. A betegség ugyanis nemcsak súlyosbodhat, hanem gyakran felületes visszérgyulladáshoz, ritkább esetben pedig akár fekélyhez is vezethet.
A felületes visszérgyulladás (Thrombophlebitis superficialis) igen gyakori szövődmény visszértágulat esetén. Általában az alsó végtagon megjelenő hosszanti vörös csík, vagy több piros folt jelzi a betegséget. A bőrpanaszok helyén, a bőr alatt tapinthatóak a gyulladt vénák, melyek igen nyomásérzékenyek. A betegség általában hőemelkedéssel jár és a bokák dagadása kíséri. Fontos ilyenkor minél hamarabb biztonsággal eldönteni, hogy nem egy mélyen fekvő véna vérrög okozta elzáródásáról (azaz trombózisáról) van-e szó, hiszen ez utóbbi súlyos betegség, amelynek életveszélyes szövődményeként tüdőembólia is kialakulhat. Ezzel ellentétben a felületes visszérgyulladás nem súlyos betegség, sok esetben magától is meggyógyul pár nap vagy hét alatt. Bár ilyen esetekben is sokszor képződik vérrög, trombózisról csak a mély vénák vérrög okozta elzáródása esetében beszélünk.
Leggyakrabban a tágult visszerek gyulladnak be ilyen módon, de a normál ereknél is létrejöhet. Ritkább esetben kialakulhat szkleroterápiát vagy visszér műtétet követően is.
Bár a felületes visszérgyulladásban a vérrög nem fenyeget elsodródással, ezáltal tüdőembólia kialakulásának veszélyével sem, fontos a gyulladás orvosi kezelése, hiszen a gyulladásos folyamat ráterjedhet a mély vénákra is. Ellentétben a mélyvénás trombózissal, ahol a beteg nem kelhet fel, itt kifejezetten javasolt a séta, a járógyakorlatok végzése. Nyugalmi helyzetben (ülve vagy fekve) fontos a láb megemelése, hogy elősegítse a vér szív felé folyását. Mindezek mellett oda kell figyelni a bő folyadékfogyasztásra, mivel a csökkent bevitel megnöveli a trombózisveszélyt. Nem tanácsos tehát kevesebbet inni a WC-re menés kellemetlenségei miatt sem. Az életviteli szabályokra való odafigyelés mellett kenőcsök alkalmazása, továbbá fásli viselése is indokolt lehet.
A legsúlyosabb szövődmény: a lábszárfekély
A lábszárfekély (Ulcus cruris) a visszér betegségek végstádiuma, amikor olyan nem gyógyuló seb alakul ki a láb bőrén, amelynél már több mint hat hete fennáll a bőr körülírt hiánya. A lábszárfekély kialakulásának hátterében mintegy 70 százalékban áll visszeres keringési zavar, a fennmaradó 30 százalékot verőeres szűkület, cukorbetegség, beidegzési zavar, speciális bőrbetegségek, súlyos ízületi panaszok, daganatok okozzák. Ezen kiváltó okok többnyire kombináltan vannak jelen.
Leggyakrabban a legrosszabb vérellátottságú, nagy nyomásnak kitett boka környéki területeken kezdődnek, típusos esetben rossz gyógyhajlamot mutatnak, méretük fokozatosan növekszik. Nemcsak a seb begyógyítása nehéz és hosszadalmas feladat, hanem a kiújulás megelőzése is legalább olyan nagy kihívás orvosnak, nővérnek, betegnek egyaránt. Fontos a kiváltó ok, a vénás keringési elégtelenség korábbiakban részletezett kezelése, a kompressziós kötések, vizenyőcsökkentő gyógyszerek, az esetleges műtét alkalmazása.
Lábszárfekély miatti visszérműtét és sebápolás
Sor kerülhet, műtétre alkalmas esetekben, a tágult visszér eltávolítására, amit érsebész szakorvos végez, de műtétre kerülhet maga fekély is. Amennyiben kielégítő oxigén ellátottságú, tiszta alapú, gyulladástól mentes sebről van szó, végeznek bőrátültetést a hámhiány fedésére. Sok esetben viszont azért szükséges a műtét, mert a seb környékén tömeges a hegképződés, ami miatt a sebhez nem jut elég oxigén és tápanyag.
A lábszárfekély tüneti kezelésének alapja a seb és környékének tisztántartása. A sebet a mindennapi tisztálkodás alkalmával meg kell mosni. Naponta legalább egyszer el kell végezni a fekély átkötözését. Ezt gyakorlott betegek egy idő után önmaguk végzik, rendszeres orvosi kontroll mellett.
A sebkezelés nagyon fontos részét képezi a sebkörnyéki bőr védelme, melyhez különböző jól tapadó kenőcsök, paszták állnak rendelkezésre. Ennek azért van különös jelentősége, mely a seb hámosítására használt ecsetelők, krémek ekcémát okozhatnak ezeken az ép területeken, vagy a visszértágulat miatt már egyébként is meglévő ekcémás tüneteket jelentősen ronthatják.
Magának a fekélyes sebnek a kezelésére rendelt ecsetelőt, kenőcsöt, valamint a különböző speciális sebfedőket annak alapján választja ki a sebész vagy a bőrgyógyász, hogy milyen a seb mérete, mélysége, a sebágy tisztasága, illetőleg lepedékessége, hámosodási foka.