A korall rehabilitáció sajnos vagy hál’ istennek fiatal tudomány és még formálódóban van.

A korallzátonyok világszerte helyi és globális veszélyeknek vannak kitéve. Ezért a korallok megóvása a tengeri élővilág és a helyi ökológiai viszonyok megóvása céljából egyaránt fontos törekvés.

A korallok megóvásának két fő módja létezik: az aktív és passzív módszer. Az aktív korall megóváson olyan erőfeszítéseket értünk, melyek segítenek a korallok egészségét megóvni, kedveznek a szaporodásuknak és sokféleségük fenntartásának. Ez a három tényező felelős a korallok ellenálló képességéért, melynek révén a káros környezeti hatásoknak ellen tudnak állni, ill. felgyógyulni az elszenvedett sérülésekből.

Ideális esetben az aktív védekezés a passzívat követi, mikor a tengeri védelmi terület (MPA) már ki van jelölve és főleg azoknak a fajtáknak a helyreállítására törekszik, melyek egy adott populációból kipusztultak, ill. az ellenálló képességük fokozására és a potenciális veszélyforrások kiküszöbölésére irányulnak.

Az ökoszisztéma helyreállításához a leselkedő veszélyek csökkentése vagy elhárítása az első feladat. A világ jelentős részén a fenyegetettség csökkentésére tett erőfeszítések minimálisak. Így ezeken a helyeken az ellenálló képesség növelését és a sérülés mértékének a csökkentését lehet megcélozni a korall zátonyok bizonyos részein un. bio-diverzitás bankok létrehozásával.

Az első megfigyelések Darwin-tól származnak, aki azt vette észre, hogy a letörött, ill. homok által ledörzsölt korall darabok elpusztulnak. Ha ezeket a sérült korall darabokat bambusznádhoz rögzítette nem pusztultak el. Újra fejlődni kezdtek és az elszenvedett sérüléseket ki tudták javítani.

A korallok megújulásának az alapja a kis korall polipocskák aszexuális szaporodása. Azonban ennek feltétele a sérült, letörött korall darabok rögzítése, egyhelyben tartása. A lényeg, hogy valamilyen szilárd helyhez legyen a korall rögzítve lehet az acél, beton, kerámia, mészkő vagy maga a korallzátony. A helybentartás eszközei lehetnek szalagok, ragasztó, beékelés, a lényeg, hogy stabilan egyhelyben rögzítse a korallt.

A „korall kertészkedéshez”, korallok tenyésztéséhez nem elég csak rögzíteni őket, az is fontos, hogy a körülmények kedvezőek legyenek a szaporodásukhoz. A napfénynek kitettségük biztosított legyen és ne fenyegesse őket szennyeződés, üledék képződés, mechanikai károsodások.

A korallok szaporításához három fő tényezőnek kell megfelelni: a strukturális, biológiai és fizikális állapotoknak. Ehhez biztosítani kell a szilárd alapzatot, a növekedéshez szükséges területet és körülményeket.

Strukturális módszerek

A struktúra biztosításához lényegében egy mesterséges korallzátony alapját kell létrehozni fém vagy beton alakzatokkal, elsüllyedt roncsokkal, letörött vagy elpusztult korallzátony részletek áthelyezésével. Ezekre ott lehet szükség, ahol a korallok növekedésének az alapja sérült meg. Ilyen körülmények között több évtizedet igényel a regenerálódás, ha egyáltalán lehetséges.

A természetes eszközök közé tartozik a Fungidae fajok szaporítása, melyek nem igénylik az alaphoz rögzítettséget. Ezek a fajok megnőnek, majd elpusztulnak. Az elpusztult Fungidae viszont jó alapot biztosít más korallok növekedéséhez. Porites genus lárvák jól ellenállnak a fizikai hatásoknak és a hullámzásnak. Óriás kagylók, szikla osztrigák, coralline algák és a tengeri hordalék is segítheti a korallok megtelepedését. Ahol a fizikai és a biológiai tényezők kedvezőek a korallok gyorsan újraképződnek. Ahol az utánpótlás szegényes korall transzplantátumokkal lehet a szaporodási folyamatot gyorsítani. A korallzátonyok határai növelhetőek, a horgászat és búvárkodás visszaszorításával, más helyekre irányításával és homok padok benépesítésével. Ahol bőséges tenyészhely áll rendelkezésre és betegség vagy bleaching okozta a korallok pusztulását ott a strukturális módszerek nem lesznek sikeresek.

Biológiai módszerek

A biológiai módszerek különböző korall fajok betelepítését jelentik olyan helyekre, ahol már eleve élnek korallok. Letört korall darabok rögzítésével, korall lárvák szaporításával, korall transzplantációval és tenyésztéssel próbálkozhatunk. Biológiai módszerek bleaching, betegség, ragadozók pusztítása után ajánlhatóak. Ilyen esetekben kis korall kolóniák betelepítésével növekedésnek indulhatnak, míg végül kellő nagyságot érnek el a szexuális szaporodáshoz és képesek lesznek a korallzátony egyensúlyát helyreállítani. A biológiai helyreállítás a halakra, kagylókra is kiterjed, melyek az egészséges szimbiózishoz szükségesek.

Beavatkozás nélkül a korallok szexuális és aszexuális módon regenerálódnak tömeges pusztulás után. Az különálló korall fajok csak önmagukban képesek szaporodni. Alapvetően a különböző korall fajok egymás mellett élése biztosítja a korallzátony ellenálló képességét azáltal, hogy a különböző fajok különböző károsodásoknak képesek ellenállni.

Biológiai helyreállító módszer lehet a mesterséges korallzátony (korall bank) létrehozása olyan helyeken, ahol kedvezőek a körülmények. Megfelelő fény ellátottságra, hőmérsékletre, kedvező vízminőségre van szükség a korallok szaporodásához. Azokon a területeken, ahol a károsító tényezők továbbra is fennállnak a biológiai módszerektől nem várható eredmény. Ilyenkor fizikai módszerekkel kell próbálkozni.

Fizikai módszerek

A fizikai módszerekkel tehetjük kedvezőbbé a tenyészfeltételeket. Ezek a módszerek új keletűek és még kísérleti stádiumban vannak. „Mid-water nursery” átmeneti tenyészhelyet jelent, ahol a korallok kedvező körülmények között szaporodhatnak, mielőtt a végleges természetes vagy mesterséges élőhelyükre kerülnek. Általánosságban ezeken a helyeken pl. a nyílt vízen kedvezőbbek a körülmények, mint a zátonyokon és így gyorsabban szaporodhatnak a korallok, mint a normál élőhelyükön.

A „mineral accretion device” alacsony feszültségű elektrolízis segítségével a korallváz építés számára szolgáltatja az építőelemeket, így a korallok az energiájuk nagyobb részét képesek a sejtes elemek szaporítására fordítani. Az így képződött korallok 3-5-ször gyorsabban nőnek a természetes körülmények között élő társaikhoz képest és ellenállóbbak lesznek a károsító hatásokkal szemben.

Általánosságban a fizikai módszerek költségesebbek és több időt igényelnek, mint a strukturális és biológiai módszerek.

Forrás: https://newheavenreefconservation.org/learning-resources/explore-topics/reef-restoration-methods

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.